Tabáni Tájház

A Tabán Szolnok egyik legrégebbi városrésze.

A Zagyva partján fekszik, a Tisza-Zagyva torkolat közelében, és korábban félszigetszerűen benyúlt a Zagyvába.

A tabáni lakosok jelentős része halászott: ki foglalkozásából eredően, ki pedig kedvtelésből, hogy a konyhára való halat megszerezze.

A Tabán 24. számú ház századunk elején épült, kétosztatú, utólag hozzáépített tornáccal. Tulajdonosai többször átalakították, utoljára Kovács Sándor halászé volt.

A ház cseréptetős, szoba-konyhából áll, a szoba mennyezetgerendázatát eredeti szépségében megőrizték. Földes padlójú, fehérre meszelt falú, kétablakos ház. Homlokzatával néz az utca felé, a ház udvari részén faoszlopos gang húzódik. A tájház konyha- és szobaberendezése az 1930-as évek parasztpolgári stílusát tükrözi. Ebben az időben a városi hatások már erősen érvényesültek a lakberendezésben, a régi és új sajátos keverékével találkozunk, főleg a használati eszközök, tárgyak esetében.

A konyhában eredetileg vályogból rakott sparhelt állt, amely a tabániak jellegzetes konyhai tűzhelye volt, később csikótűzhely. A tájházban látható konyhai tűzhelyet egy tabáni lakos készítette feleségének 1930-ban. Nagyon szép tulipán alakú rézvasalásokat applikált a tűzhely ajtajaira. A konyha berendezésénél a következő szempontok érvényesültek: egyrészt kialakították a korabeli konyhaberendezést, másrészt kamra híján az egyik oldalon kamrafunkciójú részt csináltak, a konyhaajtó mögötti térségben pedig a halászhálók javítására alkalmas műhelyrészt rendeztek be. A régebbi konyhaeszközök, illetve a ritkábban használatosak így a kamrarészbe kerültek (pl.: cseréptálak, fateknők, vesszőkosarak, stb.), az újabb, illetve mindennapi használatra szántak pedig a fehér kredencbe.

A halászok jellegzetes téli foglalkozása volt a hálójavítás, ennek szerszámanyagát (hálókötőtűk, horgok, hálódarabok) és a szükséges bútorokat is kiállították. A konyhai részben különítették el a mosdóhelyet, lavórral, vizes kannákkal, vödrökkel felszerelve. A ház berendezésénél tekintettel voltak arra, hogy a lakói halászattal foglalkoztak, ezért az udvaron egy fedett, nyitott színben ladikot állítottak ki és különböző halászeszközöket (hálók, szapoly, szák), amelyeket a tabáni halászok leggyakrabban használtak.

A szolnoki Művésztelepen élő festők kedvenc témája, tartózkodási helye volt a Tabán. Gyakran átjártak ide, a Zagyva túloldalára festeni, megragadta őket az ódon városrész hangulata, varázsa. Müller Adolf, Mednyánszky László, Vidovszky Béla, Zádor István, Gácsi Mihály sok szép tabáni házat, utcarészletet is megörökített.

(A nyitvatartás a május-szeptemberi időszakra vonatkozik, a téli időszakban zárva tart a kiállítás.)